Louis Starsky - vers és próza

»» Válogatás az írott szavak birodalmából ««

Juhász Gyula

(Szeged, 1883. április 4. – Szeged, 1937. április 6.)

Magyar költő. A 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője. 

_________________________________________________________

Tartalom:

A többi néma csend

Mily messze vagytok... 

Szavak

Találkozás

Aranykor 

Néma válasz

Feledés

November

Macskazugban

Szerelem

- - - 

Életrajz

_________________________________________________________

A többi néma csend

 

Szeptember volt. Az ég üvegharangja

Derűsen kéklett, mint a jó remény

S a nyárutói kert pompája tarka

S arany volt a kert skárlátköpenyén.

 

Szeptember volt, évadja szép múlásnak.

A férfi, aki költő, állt merőn,

Karját keresztbe fonta, mint a bánat

S végignézett a szőlős hegytetőn.

 

Elment egy asszony. Tegnap még szerette,

Múzsája volt és hite volt neki,

Ma tudja már: a nő nem szereti.

 

Elment egy asszony. És a férfi lelke

A távozó után könnyezve száll

S úgy érzi: nem lesz többé verse már.

Top

_________________________________________________________

 

Mily messze vagytok...

 

Mily messze vagytok , emberek,

És én is mily távol vagyok,

Valami titkot keresek,

Az életet, mely elhagyott.

 

Talán én voltam hűtelen?

Már nem várok és nem adok,

Számomra nincsen kegyelem

És nem segít irgalmatok.

Top

_________________________________________________________

 Szavak

 

Szavak, csodálatos szavak,

Békítenek, lázítanak.

 

Eldöntenek egy életet.

Följárnak, mint kísértetek.

 

Szárnyalnak, mint a gondolat.

Görnyedve hordnak gondokat.

 

Világokat jelentenek.

Meghaltál, ha már nincsenek.

 

Dalolnak és dadognak ők.

Gügyögnek, mint a szeretők.

 

Ölnek és feltámasztanak.

Szavak, csodálatos szavak.

 

Top

_________________________________________________________

 Találkozás

 

Amire vártam hosszú éveken:

Találkoztál velem.

 

Kezem fehér kezedben reszketett:

Ó mit mondjak neked?

 

Künn nyári alkony bíbora ragyog

És én - veled vagyok.

 

A mély homályban rám villant szemed,

Szívem emlékezett!

 

E percet százszor hiába lestem én,

És most enyém, enyém!

 

Kicsordult szívem, e kristálykehely.

Élet, most ünnepelj!

 

Pár kurta bók, egykedvű felelet,

Mit is mondjak neked!

 

Mosoly, míg lelkem csöndesen zokog,

Ó perc, szent, átkozott!

 

Éreztem, hogy hazug minden dalom,

Nem ismersz angyalom!

 

Éreztem, hogy egy álom cserbe hagy:

Az üdvöm nem te vagy!

 

Szívemnek hozzád nem lehet joga

Soha, soha, soha!

Top

_________________________________________________________

 Aranykor

 

Hegy oldalán feküdni

Ha május napja jár át

S szívedbe hegedülni

Hallod tavasz varázsát,

Ifjú szemekbe nézni

S kékségre a magasban;

A percet megigézni,

Hogy szárnya mozdulatlan

Ragyogjon még a fényben

S valami régi dalban

Haljon meg észrevétlen,

Ez a boldogság, szépem!

Top

_________________________________________________________

Néma válasz

 

Ó nézz szemembe, oly alázatos bús,

Mély áhítat ég benne s kutyahűség,

Egy jó szót kéreget, mint néma koldús,

Ki lemondóan várja, hogy elűzzék.

 

Úgy néz reád, mint az Édenre Ádám,

Melyből kiverték, úgy néz rád e két szem

És várja egy szavad halk biztatását,

Hogy ne engedj így elkárhozni mégsem.

 

Bús férfi én, akartam porba rogyva

Szemedbe nézni, mint a csillagokba,

Hogy sorsomat olvassam és megértsem.

 

S te egykedvű derűsen és nyugodtan

Valamit gondolsz és én lenn a porban

Látom, hogyan csukódik be az Éden.

 Top

_________________________________________________________

Feledés

Ha volna selymes, karcsú paripám,

A neve Feledés, a vére sárkány,

Ki úgy rohanna, mint tűnt üdv után

A gondolat a balvégzet magányán:

 

Fölülnék rá s az őszi völgyeken

Széllel rohannék az avart kavarva

S úgy futna tőlem e silány jelen,

Mint porzó láncosfű a zivatarba'

 

S ahol legőszibb, legfájóbb a táj,

Hol a világ egy szép schönbrunni park,

Szivem, e lázas, torpanó, riadt,

 

Átugraná a végső akadályt

És Feledés megállna, megigézve

És égre nézne boldog, holt vitéze.

Top

_________________________________________________________

November

 

Nem is búcsúzott, elment szótalan,

Az ifjúságom, íme, odavan.

 

Nem is tudtam, hogy ő valaha volt,

Hisz mindig búról és gondról dalolt.

 

Nem is szerettem fanyar új borát,

Asszonytalan és pénztelen sorát.

 

Nem is sirattam el, csak csöndesen

Elbámulok az eltűnt éveken:

 

És ma sír, zúg, búg, zendül az avar:

Holt ifjúságom most élni akar!

Top

_________________________________________________________

Macskazugban

   

Apró, vidéki város végin olykor

Megállít egy kis ablak, mely megett

Öreg anyóka a világba bókol,

Mely a szomszéd palánkjával szegett.

 

Csak néz merően téli csillagokra

Nyárfák fölött, havas felhők között

És néz nyugodtan, egykedvűn s az óra

Tizet kakukkol és a szél zörög.

 

Mit gondol ő az életről, halálról

És a világról, mely ily szűk neki,

A csillag a lelkébe mit világol

S az óra minek végét hirdeti?

 

A gondolat tán elszállt már fejéből

S szívében elszáradt a vágy, a gyász,

Mint aki hazatért a temetésről

És tudja, hogy itt nincs föltámadás?

Top

_________________________________________________________

Szerelem

 

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,

mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,

És rajta túl derengő csillagok.

 

Én nem tudom mi ez, de édes ez,

Egy pillantásod hogyha megkeres,

mint napsugár, ha villan a tetőn,

holott borongón már az este jön.

 

Én nem tudom mi ez, de érezem,

hogy megszépült megint az életem,

Szavaid selyme szíven simogat,

Mint márciusi szél a sírokat.

 

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.

Ha balgaság, ha tévedés, legyen

Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem! 

 Top

_________________________________________________________

Szegedről a piaristák váci noviciátusába került. Első verseit a Szegedi Napló közölte. A rendet hamar otthagyta, s a budapesti egyetem bölcsészkarán 1902–1906 között a magyar-latin szakot végezte. Egyetemi évei alatt a Négyesy-féle stílusgyakorlatokon mély barátságot kötött Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel és Oláh Gáborral. 1905-ben került először kapcsolatba Adyval. Egyetemi hallgató korában sokat dolgozott kérészéletű ifjúsági folyóiratokba (A Tűz, Virágfakadás, ez utóbbit Endrődi Bélával alapította).

Középiskolai tanári oklevelének megszerzése után nem kapott fővárosi állást, csak vidéken taníthatott: Máramarossziget (1906–08), Nagyvárad (1908–11), Szakolca (1911–13), valamint Makó (1913–17) működésének főbb állomásai. Nagyváradon ismerte meg szerelmi lírájának fő ihletőjét, Sárváry Anna színésznőt.

A sok, főleg politikai jellegű támadás miatt tanári pályáját meg kellett szakítania, és visszatért Szegedre újságírónak. Később vidékről fővárosi lapokba is, főleg a Magyarságba és az Est-lapokba küldte írásait, verseit. Súlyos idegbaja először 1914-ben, majd ezután többször is öngyilkossági próbálkozásokba kergette. Tagja volt a nagyváradi Holnaposok társaságának, versei Ady és Babits költeményeivel együtt jelentek meg a Holnap c. antológia első és második kötetében.

A Petőfi (1920) és a Dugonics Társaság tagja volt. 1917-től haláláig állandóan Szegeden élt, a szegedi hírlapok munkatársa, többek között élete végéig dolgozott a Délmagyarországba. Újságcikkeit egyre radikálisabb hangnem jellemezte, s azokban az ország haladását, valamint politikai és társadalmi átalakulását sürgette. 1918 őszén a szegedi Nemzeti Tanács tagja, a Radikális Párt elnöke. A proletárdiktatúra alatt a szegedi Nemzeti Színház direktóriumának egyik vezetője. A forradalom utáni években üldözték, sőt még tanári nyugdíjától is megfosztották. Verseken kívül színdarabokat, krokikat, irodalmi humoreszkeket és paródiákat is írt.

Regénnyel kísérletezett (Orbán lelke), és remek kis – már csak halála után kiadott – írói arcképben foglalta össze Tömörkény István életének és műveinek törekvéseit, érdemeit (Szeged, 1941). A Tanácsköztársaság bukása után is hű maradt 1918–19-ben vallott nemzeti és humanista eszméihez. 1922-ben főszerkesztője a Magyar Jövendő című szegedi szépirodalmi és társadalomtudományi folyóiratnak.

Háromszor is kitüntették Baumgarten-díjjal: 1929-ben, majd 1930-ban és 1931-ben. Élete vége felé főképp a Délmagyarországban jelentek meg írásai. Ő figyelt fel legelőször József Attila költői tehetségére és pártfogásába vette.

Utolsó évei visszavonultságban teltek: a sok igaztalan mellőzés, üldözés és a magány felőrölte idegzetét, végül megmérgezte magát, s már nem tudtak segíteni rajta. 

_________________________________________________________

!Elérhetőségek



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 45
Tegnapi: 14
Heti: 80
Havi: 393
Össz.: 26 557

Látogatottság növelés
Oldal: » Juhász Gyula «
Louis Starsky - vers és próza - © 2008 - 2024 - star-louis.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »