Louis Starsky - vers és próza

»» Válogatás az írott szavak birodalmából ««

Reviczky Gyula

 

(Vitkóc, 1855. április 9. – Budapest, 1889. július 11.)

Magyar költő, író.


 Életharmónia

 

Keserüt nyeltem, ah, gyakorta;

De jött rá mindig édes iz.

Nem minden könnyem hullt homokra...

Szerettem is, szerettek is.

 

Ha beborult az ég felettem

S a föld sivár lett és hideg:

Ragyogó lányszemekre leltem,

Kebelre, mely forrón piheg.

 

Innen van az, hogy dalaimban

Napfény üz síró felleget,

S pajkos szellő enyelgve illan

A méla szív-romok felett.

 

Jó sorsom a fényt és az árnyat

Bölcsen felosztá, rendezé.

Nem ölt meg bennem semmi vágyat,

Örömem' unttá nem tevé.

 

Ha kell szenvedni: készen állok.

A fájdalom még sírni hajt;

És látva ezt a szép világot,

Még felkiáltok: Édes élni rajt'!

_________________________________________________________

 

 

Magamról

 

Rossznak mondod a világot,

Dőresége bosszuságod;

Siratod az élet álmát,

Földi gondok durva jármát;

Felpanaszlod lázban égve:

Bölcs elméje, jók erénye

S fényt sugárzó lángod, ég,

Csak hiúság, búborék.

 

Óh, pedig hány perczed, órád

Volt, midőn e sujtoló vád

Könnyeidben elviharzott

S kiderült rá szíved, arczod.

Gyönyörűség volt az élet,

Megáldottad születésed';

Rózsák közt jársz, azt hivéd,

S mi okozta? ... Semmiség!

 

Nem tudod, mi nyomja szíved',

Semmiségek üdvezítnek.

Hogy jön, nem tudod, csak érzed,

Hogy e bűnös-bűvös élet,

Mely ma szennyes, ronda börtön,

Holnap éden kertje rögtön.

Ma a békét áhitod,

S holnap küzdve élni jobb.

 

Ember! önző vágy vezérel.

Bánatával, örömével

Ezt az undok szép világot

Sorsodon át nézve látod.

Hogyha gondok elcsigáznak:

A világot éri vádad,

S ha örömre gyúl szived:

Nincs e földnél semmi szebb.

 

Ragyoghat a nap az égen;

Te sötétben, feketében

Látsz mindent, ha bánatod van;

Mig, ha kedved lángra lobban,

Minden érted van teremtve;

Télen is jársz rózsakertbe';

A nap is csak rád ragyog,

S kik itt laknak: angyalok.

 

Az örvendőt meg nem érted,

Ha világod' búban éled;

S csak ha lelked' szenvedőnek

Vallod, sajnálsz szenvedőt meg.

Mit törődöl a világgal,

Szenvedő sziv sóhajával,

Ha egy édes pillanat

Teljesíti vágyadat!

 

Hát ne fordulj vak hevedben

A világ és rendje ellen...

Úgy tekints az emberekre,

Hogy a föld se jó, se ferde;

Se gyönyör, se bú tanyája,

Csak magadnak képe, mása.

Ki sohajtoz, ki mulat.

A világ csak - hangulat.

 

* * *

Amit a poharak beszélnek

 

Elég a napnak terhe mára;

Ne töprengj a világ során.

Arany nedűt tölts a pohárba

És idd ki vígan, szaporán.

Hajrá, szamár mind, a ki tűri,

Hogy gond zavarja éjjelét.

Kicz-kocz, a rosz kedvet legyűrni:

Ez a valódi bölcseség.

 

Ne bánd, ha a rossz véleményü

Világ korhelynek is nevez.

Vizet iszik a békavérü,

S azért a józan még sem ez.

Ne hajts jámbor filiszterekre,

Italuk hadd legyen savó.

Kicz-kocz, kinek van vére, lelke

Annak nem víz, de bor való.

 

Ne jajgass, hogyha életednél

Jobban szerettél valakit,

S mert szegény ördögnek születtél,

Más pénzeért veled szakit.

A nő csak nő légyen, ne bálvány;

Mert akkor kinevet s lenéz.

Kicz-kocz, öleld, csókold, ha rááll:

Ha nem: mást lelni nem nehéz.

 

Barátod is volt szebb időkbe'?

Rábiztad minden titkodat.

Karod, szived megnyilt előtte;

Ismerte minden álmodat.

S kisült, hogy önző, írigy, álnok,

Örül, ha bajt okoz neked...

Kicz-kocz, ne légyen más barátod,

Mint a ki bort iszik veled.

 

Ne bánd, hogy nem tudsz boldogulni!

Nézd a világnak ezreit;

Zöld ágra jut, ki ért hazudni,

Csuszik, csal és hizelkedik.

Az életből nem tudtad-é meg,

Hogy az igazság meztelen?...

Kicz-kocz, szörnyű bolond az élet;

De van vigasz, csak bor legyen.

 

Hajszoljon más, mig holtra fárad,

Csalárd szerencse, tégedet;

Legyen más rabja kapzsiságnak,

Lesvén, arany, csengésedet:

De borozó vig társaságnak

Pohárcsengése szebb zene.

Kicz-kocz, minden jó, hogyha másnap

Nem fáj a czimborák feje.

 

* * *


Az Emma ciklusból

 

X. Arczképére

 

Mint nyári éjszakán

A csillagot:

Úgy nézlek csöndes vággyal én,

Ha egyedül vagyok.

S mint nyári éjszakán

A csillagok:

Zajló szivem hullámiban

Szép szemed úgy ragyog.

 

 

 * * *

e-mail: louis.starsky@freemail.hu



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 3
Tegnapi: 19
Heti: 40
Havi: 545
Össz.: 26 138

Látogatottság növelés
Oldal: » Reviczky Gyula «
Louis Starsky - vers és próza - © 2008 - 2024 - star-louis.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »