Babits Mihály 

 

Született: szentistváni Babits Mihály László Ákos 

(Szekszárd, 1883. november 26. – Budapest, Krisztinaváros, 1941. augusztus 4.) 

Magyar költő, író, irodalomtörténész, műfordító.

 

 

---

Tartalom

TIZENHÁROM PÁRVERS 

SZERENÁD

SZERELEM JÁTÉKA

RITMUS A KÖNYVRŐL 

- - -

Életrajz

 

 _________________________________________________________

TIZENHÁROM PÁRVERS

 

1 Olyan rövid az élet! - Én bucsut

mondok a nagy céloknak, és csak ugy

 

2 irogatok már, mint aki magában

beszél buvában, egy üres szobában

 

3 semmitse bánva. Ha valaki hall,

nem baj. S ha senkisem hall, az se baj.

 

4 Mivé ébredtem! Öregur vagyok,

ki legyekkel csatázik és motyog,

 

5 tudja, hogy akármit mond, ugyse használ,

és hogy amit mond, az nem is igaz már,

 

6 mivel az ember, mint az álló óra,

csupán egyszer mond igazat naponta,

 

7 s már énfölöttem elvonul a nap...

Ugy nézem, mint a távozó hadat

 

8 egy cserbenhagyott őr, aki magában

ül rossz sátrában, idegen hazában,

 

9 s tünődöm: ki lát még, és ki szeret?...

Engem az ellenség is elfeledt.

 

10 Öreg vagyok, de semmit el nem értem:

vagyonom nincs, és érdemem nem érdem.

 

11 Nem is törődöm többet semmivel.

Kezem gyerekes dolgokat mivel,

 

12 tudom, hogy nemsokára meghalok,

mindegy, csak unt szokásból gajdolok

 

13 cél nélkül, s arra is bágyadt vagyok már

hogy e verset kissé jobbnak faragnám:

 

...aki nem szeret, annak jó lesz így is,

és aki szeret, annak jó lesz így is...

 

1937

Top

_________________________________________________________

 

 

 SZERENÁD

 

melyben a költő kedvese szépségét dicséri és a sajátszomorú bujdosásait és egyéb bánatait igen keserüli

 

Zeng a nád a tó fölött

zeng a szél a nádon -

édes, álmaid között

halld a szerenádom:

ima rád e szerenád,

tested titkos templomát

dallal így imádom.

 

Elefántcsont palota

boltozatos melled

kettős márványoszlopa

nyugszik egymás mellett

fejed fenn a vánkoson

tornya, melyen átoson

lágy tömjénlehellet.

 

Érted, édes, messzirül

jöttem a vasúton

hó közűl és bérc mögül

sáron, havas úton,

nyáron át és télen át

nádon át és éren át,

szálltam a vasúton.

 

Cirpel most az őszike

szeles őszidőben

felijed az őzike

távol az erdőben,

béka zenél, zug a sás,

hosszú volt a bújdosás

teljes esztendőben.

 

Béka zenél, zug a sás

szél kel az erdőn át

szomorú a bujdosás

ezer esztendőn át,

ezer évig élek én

s mindig, mindig sírok én

az egész időn át.

 Top

_________________________________________________________

SZERELEM JÁTÉKA

 

Engem a Szerelem piros

lapdával sziven ért, és egy

szépcipőjü, aranyhaju

lánnyal játszani hívott.

 

Lesbosban született a lány.

Csak csúfolta fehér fejem

s elfutott gonoszul, gonosz

társnőjére kacsintva.

 

Óh dacos szemü drágaság!

Vágyom rád, de te meg se látsz.

Fájón rázza gyerek-kezed

életem zaboláját.

 

- - -

Anakreón 

(i. e. 582 , Theósz – i. e. 485, Theósz )

Görög költő. 

 

 

Photo by Fateme Alaie on Unsplash

 Top

_________________________________________________________

RITMUS A KÖNYVRŐL

 

(A magyar Könyv ünnepére.)

 

Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,

hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:

mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember -

így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.

 

Tudom én, hogy ülj bár autód volánja

mögött, vagy a gyár köt, rabként, vagy a bánya -

mostoha vagy édes: az Élet leánya

lelked, s csak a forró Cselekvést kívánja.

 

De jaj, a Cselekvés! jaj, a híres Élet!

Próbáltuk eléggé, láthattuk, mivé lett?

Csatatér a világ, s minden csuromvér lett,

mióta az Írást legyőzte az Élet.

 

És azt se mondjátok, hogy elég a könyv már,

hogy sok is az írás, s elborít e könyv-ár,

s alacsony lármával tellik ma a könyvtár,

ami volt szent kincsek csarnoka, és mentsvár!

 

Mert a Könyv is élet, nem hideg kincs az se;

s mint az emberkertben, nem hiányzik gaz se:

de a gaz is trágya, ne bánjátok azt se!

Csak a Holnap tudja, jó volt-e vagy rossz-e?

 

Óh öntözd lelkünket, termékeny áradás,

melytől szőlőnkben a bölcs részegség csodás

bora érik, s melynek sodrán a tanodás

fiú messze tenger öbléig csónakáz!

 

Óh elröpítő bor, gyors csónak, tárt ablak!

Jó oktató, aki virgács nélkül oktat!

Választott, hű barát, ki sohase zaklat,

de kész a hívásra, s mindig ad, ha adhat.

 

Öröklött, nagy Varázs, holtak idézője,

messze nemzedékek egymáshoz fűzője;

mert csak a Könyv kapcsol multat a jövőbe,

ivadék lelkeket egy nemzetté szőve.

 

Ki nélkül a nép csak feledkező falka,

emlékezet! áradj szerte a magyarba!

Jaj, nem elég minket kapcsolnod a Múltba:

jelent a jelenhez kell kötöznöd újra!

 

Jelent a jelennel, testvért a testvérrel

köss össze, Magyar Könyv, dús közös eszmékkel!

S elszorított, fájó tagokba is érj el:

ne engedd zsibbadni, fussad át friss vérrel!

 

Különös háló, mely országokat fog be!

Óh megmaradt fegyver: út messze szívekbe!

Ködön át, bús társak, törjétek küszködve:

s fonjuk majd kis hálónk a Nagyba, az Egybe,

 

az Emberszellem szent hálójába, amely

idegent is szelíd testvérségbe emel,

mint titkos felhő, mely e földi vesztőhely

szegény elítéltjét ég felé viszi fel.

 

1929. tavasz

Top

_________________________________________________________

Édesapja, id. Babits Mihály törvényszéki bíró volt, édesanyja Kelemen Auróra (művelt, versszerető). 

Az elemi iskolát Pesten kezdte, de nyolcévesen, 1891-ben szüleivel Pécsre költözött. A leendő költő a pécsi belvárosi iskola harmadik és negyedik elemi osztályába járt, közben Decleva Karolina és férje házában volt kosztos diák. 1893 szeptemberétől járt a ciszterciek gimnáziumának nyolc osztályába. Ötödikes gimnazista volt, amikor édesapja meghalt, ekkor édesanyja két gyermekével visszaköltözött anyai nagyapjához, Szekszárdra. Babitsot Mihály nagybátyja fogadta magához mint kosztos diákot, így fejezhette be a ciszterci gimnáziumot, 1901-ben érettségizett.

Érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar–francia (az utóbbi helyett később latin) szakos hallgató lett. Négyesy László híres stílusgyakorlat-óráin ismerkedett meg Juhász Gyulával és Kosztolányi Dezsővel. Latin–magyar szakon szerzett diplomát. A századfordulótól írt verseket, de ezeket nem publikálta. Baján, Szekszárdon, Újpesten, Pesten, Szegeden (1906–1908) dolgozott gimnáziumi tanárként. Ezután Fogarason, majd 1911–1916 között az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium, a budapesti tisztviselőtelepi, végül a Munkácsy Mihály utcai gimnáziumban tanított. Első művei a Nagyváradon kiadott A Holnap című antológiában jelentek meg (1908).

1909-ben jelent meg első kötete Levelek Iris koszorújából címmel. 1911 folyamán adta ki második kötetét (Herceg, hátha megjön a tél is). Ekkor még főállásban tanított az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban. 1913-ban írta meg első regényét A gólyakalifa címmel (csak 1916-ban jelent meg). Ebben az évben kezdte el lefordítani Dante Isteni színjátékát antik olasz eredetiből (1913-ban jelent meg a Pokol, 1920-ban a Purgatórium, 1923-ban a Paradicsom). Fordításáért az olasz állam kitüntette, megkapta a San Remo-díjat (1940-ben utazott ki érte, Sanremóba). Játszottam a kezével című, 1915-ös szerelmes verse megjelenésekor (az első világháború második évében) hazafiatlansággal vádolták, s elvesztette tanári állását. Harmadik verseskötete, a Recitativ 1916-ban jelent meg.

1918-as megalakulásakor a Vörösmarty Akadémia alelnöke, 1925-ben elnöke. 1930-ban a Kisfaludy Társaság rendes tagja. 1920 februárjától kizárásáig rendes tagja volt a Petőfi Társaságnak. A Nyugat főmunkatársa, majd 1919-ben egyetemi tanár, de csak a tanácsköztársaság bukásáig.

1919–20-ban rövid ideig Ady özvegyével, Boncza Bertával, Csinszkával tartott fenn szerelmi viszonyt. Ezt követően a vele egy lakásban élő titkára, Szabó Lőrinc menyasszonyát, Tanner Ilonát (írói álnevén Török Sophie) kérte feleségül. 1921. január 15-én Budapesten, a Józsefvárosban házasodtak össze. 1928-ban titokban örökbe fogadják felesége testvérének gyermekét, Babits Ildikót, akit haláláig a sajátjaként nevel. Ezt megelőzően, még 1924-ben az esztergomi Előhegyen vettek nyaralót, ahol a költő haláláig sokat időztek, Babits számos műve itt született, aki ettől kezdve a város kulturális életének meghatározó alakja lett. Alapító tagja volt a városban máig működő Balassa Társaságnak. 

1927-től a Baumgarten-alapítvány kurátoraként dolgozott, így a magyar irodalmi életben nagy befolyásra tett szert. Sokan kritikaként róják fel Babitsnak, hogy elsősorban az ő befolyása miatt nem részesült József Attila sosem a Baumgarten-díjban. Munkatársa volt a Benedek Marcell főszerkesztésében, 1927-ben megjelent Irodalmi Lexikonnak is.

1933-ban írta utolsó regényét, az Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom című antiutópiát. 1929-től lett főszerkesztője a Nyugatnak, a kor legmeghatározóbb magyar irodalmi folyóiratának. Lírájára amúgy is jellemző pesszimizmusát tovább fokozta a diagnózis, hogy gégerákban szenved. 1938-ban gégeműtéten esett át, ami után képtelen volt beszélni, ezért beszélgetőfüzetén keresztül érintkezett másokkal. Abban az évben jelent meg a Jónás könyve. 1941. augusztus 4-én a hegyvidéki Siesta Szanatóriumban halt meg. 

Top

_________________________________________________________

!Elérhetőségek! 

Oldal: » Babits Mihály «
Louis Starsky - vers és próza - © 2008 - 2024 - star-louis.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat