Radnóti Miklós

 

Radnóti Miklós

Született: Glatter; egyéb névváltozatai: Radnói, Radnóczi

(Budapest, Lipótváros, 1909. május 5. – Abda, 1944. november 4. vagy november 9.)

Magyar költő, a modern magyar líra kiemelkedő képviselője.

---

FEDERICO GARCÍA LORCA

ZÁPOR

GYEREKKOR

Kóborlásaim

NAPTÁR

JANUÁR

FEBRUÁR

MÁRCIUS

ÁPRILIS

MÁJUS

JÚNIUS

JÚLIUS

AUGUSZTUS

SZEPTEMBER

OKTÓBER

NOVEMBER

DECEMBER

 FÉRFINAPLÓ

ESŐ ESIK. FÖLSZÁRAD...

SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT

- - - 

Életrajz

______________________________________* * *______________________________________

FEDERICO GARCÍA LORCA

 

Mert szeretett Hispánia

s versed mondták a szeretők, -

mikor jöttek, mást mit is tehettek,

költő voltál, - megöltek ők.

Harcát a nép most nélküled víjja,

hej, Federico García!

 

1937

______________________________________* * *______________________________________

Zápor

 

Jókor menekülsz! A patak csupa bánat.

Felborzad a szél. Kiszakadnak a felhők.

Csattanva lezúdul a zápor a vízre.

Elporlik a csöpp. Nézek utánad.

 

Elporlik a csöpp. De a test csak utánad

nyújtózik, az izmok erős szövedéke

még őrzi a vad szorítást, a szerelmet!

Emlékezik és gyötri a bánat.

 

Úgy gyötri a testet utánad a bánat,

úgy röppen a lélek utánad, elébed,

ó, semmi, de semmi se már! ez a zápor

sem mossa le rólam  a vágyat utánad.

______________________________________* * *______________________________________

GYEREKKOR

Már mozdulatlanul lapult az indián,

de izgalom szaladt még sziszegve fönt a fán

s a szél forgatta még a puskaporszagot.

Egy megrémült levélen két vércsöpp csillogott,

s a törzsön szédelegve tornázott egy bogár.

Rézbőrü volt az alkony. És hősi a halál.

 

1944

______________________________________* * *______________________________________

Jean Nicolas Arthur Rimbaud

(Charleville, 1854. október 20. – Marseille, 1891. november 10.)

Francia szimbolista költő, felfedező.

Kóborlásaim

 

Mentem, két öklöm két ronggyá rohadt zsebemben.

A köpeny vállamon már eszmévé szakadt.

Szolgáltalak, Múzsám, menvén az ég alatt,

s nem álmodott meg hejh! szerelmet senki szebben!

 

Féltett nadrágomon nagy lyuk ékeskedett.

Kicsiny Hüvelyk Matyi, rímet pergetve léptem

s mélán. Szállásra a Nagy Medve várt az égen.

Csillaghad döngicsélt lágyan fejem felett.

 

Hallgattam züm-zümük s egy árok volt az ágyam

szeptember estejein s a homlokomra lágyan

mint frissitő ital, estharmat csöppje hullt;

 

rímeltem s míg a fák között vad árny hajolt át,

térdemre dőltem és sebzett cipőm zsinórját

pengettem egyre csak, mint lanton méla húrt!

 ______________________________________* * *______________________________________

NAPTÁR

 

JANUÁR

 

Későn kel a nap, teli van még

csordúltig az ég sűrü sötéttel.

Oly feketén teli még,

szinte lecseppen.

Roppan a jégen a hajnal

lépte a szürke hidegben.

 

1941. február 5.

 

FEBRUÁR

 

Újra lebeg, majd letelepszik a földre,

végül elolvad a hó;

csordul, utat váj.

Megvillan a nap. Megvillan az ég.

Megvillan a nap, hunyorint.

S íme fehér hangján

rábéget a nyáj odakint,

tollát rázza felé s cserren már a veréb.

 

1941. február 21.

 

MÁRCIUS

 

Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,

vidám, kamaszfiús

szellőkkel jár a fák alatt,

s zajong a március.

A fázós rügy nem bujt ki még,

hálót se sző a pók,

de futnak már a kiscsibék,

sárgás aranygolyók.

 

1941. február 26.

 

ÁPRILIS

 

Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép

s féllábon elszalad.

Ó április, ó április,

a nap se süt, nem bomlanak

a folyton nedvesorru kis rügyek se még

a füttyös ég alatt.

 

1939. március 12.

 

MÁJUS

 

Szirom borzong a fán, lehull;

fehérlő illatokkal alkonyul.

A hegyről hűvös éj csorog,

lépkednek benne lombos fasorok.

Megbú a fázós kis meleg,

vadgesztenyék gyertyái fénylenek.

 

1941. február 25.

 

JÚNIUS

 

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,

az ég derüs, nincs homlokán redő,

utak mentén virágzik mind az ákác,

a csermelynek arany taréja nő

s a fényes levegőbe villogó

jeleket ír egy lustán hősködő

gyémántos testü nagy szitakötő.

 

1941. február 28.

 

JÚLIUS

 

Düh csikarja fenn a felhőt,

fintorog.

Nedves hajjal futkároznak

meztélábas záporok.

Elfáradnak, földbe búnak,

este lett.

Tisztatestü hőség ül a

fényesarcu fák felett.

 

1940. június 12.

 

AUGUSZTUS

 

A harsány napsütésben

oly csapzott már a rét

és sárgáll már a lomb közt

a szép aranyranét.

Mókus sivít már és a büszke

vadgesztenyén is szúr a tüske.

 

1940. július 21.

 

SZEPTEMBER

 

Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!

a fák alatt sok csilla, barna ékszer:

vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,

a perzselőt! a hűs esők előtt.

Felhőn vet ágyat már az alkonyat

s a fáradt fákra fátylas fény esőz.

Kibomló konttyal jő az édes ősz.

 

1940. július 15.

 

OKTÓBER

 

Hűvös arany szél lobog,

leülnek a vándorok.

Kamra mélyén egér rág,

aranylik fenn a faág.

Minden aranysárga itt,

csapzott sárga zászlait

eldobni még nem meri,

hát lengeti a tengeri.

 

1941. február 7.

 

NOVEMBER

 

Megjött a fagy, sikolt a ház falán,

a holtak foga koccan. Hallani.

S zizegnek fönn a száraz, barna fán

vadmirtuszok kis ősz bozontjai.

Egy kuvik jóslatát hullatja rám;

félek? Nem is félek talán.

 

1939. január 14.

 

DECEMBER

 

Délben ezüst telihold

a nap és csak sejlik az égen.

Köd száll, lomha madár.

Éjjel a hó esik és

angyal suhog át a sötéten.

Nesztelenül közelít,

mély havon át a halál.

 

1941. február 11.

 ______________________________________* * *______________________________________

FÉRFINAPLÓ

 

Napjaim tetején ülök, onnan

lóg le a lábom, hajamon

hófelhő kalapoz és szavaim

messze, kakastollak közt

portverve menetelnek!

 

Mondják, hogy virrad a gödrök

alján, füvek alatt csillogva

lesnek a tücskök s napitta

pocsolyák helye lelkesedik

döngölő léptek után!

 

Talán vihar jön, mert

simul halasodva a borz víz,

széttette a csönd lábát

az út fölött és harcos

zajokkal készül marakodni!

 

1931

 ______________________________________* * *______________________________________

ESŐ ESIK. FÖLSZÁRAD...

Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.

Nézd a világ apró rebbenéseit.

Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog,

vihogva varrnak felhőskörmü lányok.

Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló.

Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló.

A sarkon túl egy illatszerárus árul,

a hitvesét is ismerem szagárul.

Elődje vén volt már. Meghalt. S mint bárki mást,

csak elfeledték. Akár a gyökvonást.

Feledni tudnak jól. A tegnapi halott

szíveikben mára szépen megfagyott.

Egy újságlap repül: most csákót hord a szél.

Költőt is feledtek. Ismerem. Még él.

Még kávéházba jár. Látom hébe-korba,

sötét ruhája válla csupa korpa.

Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán,

mint vén levelét a vetkező platán?

Hisz úgyis elfelejtik. Semmi sem segít.

Nézd a világ apró rebbenéseit.

1941 

______________________________________* * *______________________________________

SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT

 

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,

mint alma magházában a négerbarna mag,

és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,

mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.

De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,

hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,

kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,

annak szép, könnyüléptű szivében megterem

az érett és tünődő kevésszavú alázat,

az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,

az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

 

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,

merengj el hát egy percre e gazdag életen;

szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,

a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,

az új falak tövében felhangzik majd szavam;

magamban élem át már mindazt, mi hátravan,

nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem

sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;

ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.

Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -

talán most senki sincs.

 

1944

______________________________________* * *______________________________________

Anyját és ikertestvérét születésekor, apját 12 éves korában vesztette el. Anyai nagybátyja – jómódú textilnagykereskedő – neveltette. 1919-től Budapesten a Markó utcai reáliskolában, 1923-tól az Izabella utcai kereskedelmi iskolában tanult, ahol 1927-ben érettségizett. 1927 – 28-ban libereci (Csehszlovákia) tanulmányúton volt. 1929-ben reálgimnáziumi érettségit is tett és 1930-ban beiratkozott a szegedi egyetemre magyar-francia szakos tanárjelöltnek. Sík Sándor tanítványa. 

Ez évben jelent meg első önálló verskötete, a Pogány köszöntő (Bp., 1930). Újmódi pénztorok éneke (Bp., 1931) c. kötetét „vallásgyalázás és a szemérem elleni vétség” címén az ügyészség elkoboztatta, a bíróság pedig 8 napi – fellebbezés után felfüggesztett – fogházbüntetésre ítélte őt. 1931 nyarát Párizsban töltötte. Hazatérése után részt vett a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumában, az egyetemi ifjúság e haladó szellemű mozgalmában. A Kollégium kiadásában jelent meg 1933-ban Szegeden Lábadozó szél c. kötete. 1934-ben Kaffka Margit művészi fejlődése c. értekezésével (Radnóczi Miklós néven) megszerezte a bölcsészdoktorátust, majd 1935-ben a tanári oklevelet. 

Ez év augusztus 11-én feleségül vette Gyarmati Fannit. A következő években magánórák adásából és alkalmi irodalmi munkák jövedelméből él. Ekkor jelentek meg verseskötetei: Újhold (Szeged, 1935); Járkálj csak, halálraítélt! (Bp., 1936); Meredek út (Bp., 1938). 1938. decemberében Baumgarten jutalmat kapott. Kortársairól (Babits, Füst Milán, Szabó Lőrinc) szóló tanulmányai mellett kiemelkedő az Ikrek hava c. életrajzi kötete. 

1940. szeptember 5. és december 18. között Erdélyben munkaszolgálatos. 1941. november 1-én részt vett a Kossuth Lajos és Táncsics Mihály sírjánál rendezett függetlenségi tüntetésben. 1942. július 1-én újból munkaszolgálatos Erdélyben, majd Budapesten, 1943 tavaszán barátai közbenjárására felmentést kapott. 1944. május 20-án harmadszor is behívták, Vácra vonult be, május végén Szerbiába, Borba vitték. A szeptemberi visszavonuláskor gyalogmenetben hajtották nyugatra, útközben Abda környékén tarkólövéssel meggyilkolták. Holttestét – s vele utolsó verseit – az abdai tömegsírban találták meg. Utolsó verseiben a cselekvés vágya, a tehetetlenség és az otthon titáni vágyódás érzése kap hangot. Megdöbbentő erővel ábrázolja a halálveszedelemben élő végsőkig hajszolt ember sorsát.

______________________________________* * *______________________________________

!Elérhetőségek! 

Oldal: » Radnóti Miklós «
Louis Starsky - vers és próza - © 2008 - 2024 - star-louis.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat