Mihai Eminescu

Született: Mihail Eminovici

(Botosán, 1850. január 15. – Bukarest, 1889. június 15.)

A legismertebb román költő.

---

Tartalom:

A csillagig

Jó éjszakát

Szonett

S ha ág dobol az üvegen...

- - - 

Életrajz

 

* * *

A csillagig

 

A csillagig, mely este kel,

az út oly véghetetlen,

hogy ezredévek múlnak el,

míg fénye ide lebben.

 

Lehet: már régen kialudt

a kéklő távlatokban,

de rezgő fénye, a hazug,

egünkön csak ma lobban.

 

A csillagkép, mely régen holt,

lassan suhan az égre;

amíg nem látta senki: volt,

ma látjuk már: de vége.

 

Épp így: ha béna és süket

és éjbe hullt a vágyunk,

a holt szerelmek fényüket

még küldözik utánunk.

 

Fordította:  Dsida Jenő

Top

_________________________________________________________

Jó éjszakát

 

Ezernyi álmos kis madárka

Fészkén lel altató tanyát,

Elrejti lombok lenge sátra;

Jó éjszakát!

 

Sóhajt a forrás, néha csobban,

A sötét erdő bólogat -

Virág, fű: szendereg nyugodtan,

Szép álmokat!

 

Egy hattyú ring a tó vizében,

Nádas-homályba andalog;

Ringassanak álomba szépen

Kis angyalok!

 

Tündérpompájú éji tájon

Felkél az ezüst holdvilág;

Összhang a föld, egy édes álom...

Jó éjszakát!

 

Fordította: Dsida Jenő

Top

_________________________________________________________

 

 Szonett

 

Künt őszi szélben hull a lomb remegve,

s nehéz cseppek verődnek ablakodhoz,

s te nyűtt levélkéket böngészve gondolsz

egyetlen órán teljes életedre.

 

Sok édes semmit tékozolva hordoz

a múltad; ajtód nem nyílt, bárki verte,

de jobb is így a tűznél, szenderegve

mélázni, míg künt nyirkos szél sikoltoz.

 

Így nézek én is gondjaimra itt benn.

Szivemhez ó-mesék tündére járul -

körül köd ül, gomolyog mind telibben.

 

Suhogás zizzen, omlik egy ruhárul,

padlómon lenge lábak lépte libben,

s szememre két lágy, hűs kezecske zárul.

 

Fordította: Dsida Jenő

Top

_________________________________________________________

 S ha ág dobol az üvegen...

 

S ha ág dobol az üvegen

és megremeg a nyárfa,

mintha jönnél lábujjhegyen

s én ülök várva, várva.

 

S ha tó vizébe kábítón

a csillagfény aláhull,

mintha zsongulna száz kínom

és minden megvidámul.

 

S ha sűrü fellegek közül

a hold lenéz a földre,

a lelkem benned üdvözül

és rád gondol örökre.

 

Fordította: Dsida Jenő

Top

_________________________________________________________

Költészetét képalkotó erő és a költői formaművészet megújítása jellemzi. Életműve döntő hatással volt a modern román nyelv kialakulására, a költői nyelv fejlődésére. Írt szépprózát, színműveket, a román sajtó egyik legkiemelkedőbb írója volt.

Korai évek

Mihai Eminescu Botosánban született: szüleinek tizenegy gyermeke közül ő volt a hetedik. Apja Gheorghe Eminovici, Moldova északi részéből származott, s mint román parasztok gyereke, jelentéktelen kisbojári tisztségeket viselt, anyja Raluca Jurașcu, bojárcsaládból származott.

Eminescu gyerekkorát szülővárosában és Ipotești-ben, a szülői házban és a környékén, teljes szabadságban, emberek iránt érzett barátságban és a természet iránt érzett szeretettel töltötte. Ezeket az időket idézi fel nosztalgikusan verseiben. 

Eminescu apja gyerekei számára a társadalmi ranglétra magasabb fokát álmodta meg, elképzeléseit ellentmondást nem tűrve hajtotta végre: a lányoknak, mivel nekik szerinte a háztartásban van a helyük, semmiféle szellemi nevelés nem járt, csak jó hozomány; a fiúknak semmiféle vagyon nem járt, mivel azt maguk is megszerezhetik, ha alapos a műveltségük és jól nősülnek.

1858-ban Mihai, akárcsak a többi fiútestvére, csernyivci „nemzeti felsőiskolában” kezdte tanulmányait, így nevezték akkoriban az ortodox iskolát. Itt járta ki az első négy osztályt, és az ott tanuló 82 diák közül tanulmányi eredményei alapján az ötödik helyen állt. Aron Pumnul tanárnál lakott koszt-kvártélyban. 1860 őszén a k. k. főgimnázium I. osztályába kerül. A gimnázium szigorú szabályait nehezen viselő Mihai tanulmányi eredményei leromlottak, különösen matematikából. Az iskolából többször is hazaszökött, ami miatt osztályt is kellett ismételnie, apja azonban mindig visszavitte Csernyivcibe. 1863. április 17-étől, a húsvéti vakáció után, az apja is belátta, hogy Mihainak nem való a szigorú iskola, és mint magántanulót saját szárnyaira bocsátotta.

Feljegyzések maradtak arról a tényről is, hogy a család súlyos anyagi gondokkal küzdött: Mihai a vizsgadíjakat nem tudta kifizetni, 1868 őszén levelet írt a Közoktatási Minisztériumnak, amelyben ösztöndíjat kér, azonban elutasították. 1864 tavaszán, miután abbahagyta az iskolát, a Tardini-Vlădicescu vándorszíntársulathoz szegődött. 1865-ben újra folytatta tanulmányait 1866-ig. Időközben több hivatalban alkalmazottként dolgozott, Botosánban a törvényszéken és a városházán.

Főiskolai és egyetemi évek

1866-ban kezdődött irodalmi pályája: Iosif Vulcan lapja, a nagyváradi Familia közölte De-aș avea című versét. Iosif Vulcan változtatta meg a költő nevét Mihai Eminoviciról, Mihai Eminescura. Ugyanebben az évben másik öt verse is megjelent a „Familia” című folyóiratban.

Januárban meghalt a román irodalom tanára Aron Pumnul. Emlékére a diákjai egy füzetet adtak ki, Lăcrămioarele învățăceilor gimnaziști (Gimnazista diákok könnyecskéi), ebben jelenik meg Eminescu La mormântul lui Aron Pumnul (Aron Pumnul sírjánál) című verse, amelyet M. Eminoviciu névvel ír alá.

1866 és 1869 között a Csernovic–Balázsfalva–Nagyszeben–Gyurgyevó–Bukarest utat járta rendszeresen. Súgó és szövegmásoló volt Iorgu Caragiale színtársulatában, majd Mihai Pascaly titkára és az ő ajánlásával a Teatrul Național (Nemzeti Színház) súgója és szövegmásolója lett, itt ismerkedett meg Ion Luca Caragialeval. Eközben folyamatosan publikált a Familia folyóiratban; verseket és drámákat ír.

1869 és 1872 között egyetemista volt, Bécsben a filozófia és jogi egyetemen. Apja havi 18 aranyat adott neki, amit Mihai nehéz szívvel fogadott el. A következőket írta egy levélben: „Ez a jellemvonásom, amelyről később néhány közlékeny rokon útján értesült, nagyon meghatotta az öregemet, mert bizonyos fokú nagylelkűséget sosem vitattam el tőle, és fényesen kárpótolni akarván lemondásomért, néhány évre idegenbe küldött. Sajnálom, hogy elfogadtam, mert így nem is neki, hanem a családnak vagyok a terhére.”

Bécsben nagyon sok román tanult, az összes regáti és osztrák–magyar tartományokból, Havasalföldről, Erdélyből, a Bánságból, Észak-Moldvából, így Eminescu sokféle román dialektust beszélő diák közé került, akiknek többsége paraszt származású volt. Itt barátkozott össze Ioan Slavici-csal és Veronica Miclevel. Az egyetemen közölt adat szerint kezdetben Alsergrundban, a Porzellangasse 9. szám alatt, kollégái azonban úgy emlékeztek vissza, hogy rendszerint a Landstrasse negyedben lakott, ahol sok román volt.

Az egyetemre, érettségi bizonyítvány hiányában mint ausserordentlicher Hörer, vagyis mint auditor, azaz rendkívüli hallgató iratkozik be azzal a joggal, hogy az óralátogatást bejegyezheti az Index lectionumba, de nincs joga vizsgát tenni. Gyakorlati kötelezettségek híján Eminescu szabadon látogathatja az előadásokat, s az iratok szerint csak három félévre iratkozott be, mégpedig az 1869-70. téli, 1871-72. téli és az 1872. nyári szemeszterre. A szüleitől kapott pénzt az előző hónap alatt felgyűlt adósságok törlesztésére használta fel, költségei messze meghaladták jövedelmét: zálogházba tette ruháit, pincérek jóvoltából étkezett, kölcsönkért barátaitól. Amikor pénzt kapott a szüleitől, kávéra, dohányra, szeszre, könyvekre költötte, s színházba, kávéházakba járt.

Bécsi tartózkodása alatt kezdte el közreműködését a Convorbiri literare-ban. Újságíróként a budapesti Albina újságban jelentkezett először, ekkortájt betegedett meg.

1872 és 1874 között Berlinben tanult a Junimea ösztöndíja segítségével. Filozófiából szeretett volna doktorátust szerezni, de végül nem jelent meg a vizsgákon.

Visszatérés Romániába

Visszatérve Romániába Jászvásárban élt 1874–1877 között. A Központi Könyvtár igazgatójaként és tanáraként dolgozott. Szerkesztette a Curierul de Iași című újságot. Továbbra is publikált a Convorbiri literareban. Barátságot kötött Ion Creangă-val. Súlyos anyagi gondokkal küzdött; a családjában tragédiák sorozata vette kezdetét: meghalt több testvére és az édesanyja. Később szerelmes lett Veronica Micléba.

1877-ben Bukarestbe költözött, és itt is maradt 1883-ig. Szerkesztőként dolgozott a Timpul újságnál, majd 1880-ban főszerkesztő lett. Ekkortájt születnek olyan ismert verssorozatai, mint a Scrisorile (Levelek) és a Luceafărul (Esthajnalcsillag).

1883 júniusában nagyon megbetegedett és Bécsbe utazott. Itt jelent meg egyetlen, még életében kiadott verseskötete Versek címen.

1883 és 1889 között sokat betegeskedett és nem nagyon írt.

1889. június 15-én hajnali 3-kor meghalt. Koporsóját diákjai a vállukra emelve vitték a temetőig.

Top

 _________________________________________________________

!Elérhetőségek! 

 

Oldal: » Mihai Eminescu «
Louis Starsky - vers és próza - © 2008 - 2024 - star-louis.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat